A szillogizmus ama példáját, a melyet Kiesewetter logikájából tanult: „Kájusz – ember, – az emberek halandók – tehát Kájusz halandó” – ő egész életében csak Kájuszra vonatkozólag tartotta helyesnek, de semmi esetre sem önmagára nézve. (Location 688)
Csak az egy Geraszim nem hazudott; mindenből látni való volt, hogy csak ő tudta felfogni: miről van szó s nem tartotta szükségesnek ezt takargatni, hanem egyszerűen sajnálta elsorvadt, elgyengült urát. Sőt egyszer, mikor Iljics Iván el akarta őt küldeni, egyenesen kinyilvánította, hogy: – Mindnyájan meghalunk. Miért ne fáradoznám hát! – azt akarván ezzel kifejezni, hogy ő nem sajnálja a fáradságot épen azért, mert a halálán lévő emberért fáradozik és reményli, hogy annak idején ő neki is meg fogja tenni valaki ezt a fáradságot. (Location 819)
Senki sem tudta magát elhatározni a csend megtörésére, mindenki félt, hogy valaki megsérti az illemszerű hazugságot, s mindenki előtt világos lesz az a mi való. (Location 960)